Csordás Levente "Levi" ének
Szervusztok Kedves Omegások!
Mint sokan tudjátok a sors kegyeltjeként részt vehettem az Omega együttes utolsó nagy korszakában, a zenekar vokalistájaként mely bennem is mélyre ható, kitörölhetetlen nyomokat hagyott. Mennyi kaland, történet, jóleső munka, sok új ember, utazás, alkotás, emberek kedvessége, felemelő szeretete ölelt át minket...
Még sok nagy ívű terv és zseniális zenei ötlet volt kialakulóban, amikor hirtelen sokunknak véget ért ez a fantasztikus öröknek tűnő álom s a nyitva maradt kapuk tehetetlenül csapkodtak a feltámadt heves szélben, a hirtelen betódult kegyetlen ürességben.
A vihar utáni csendességben az emberek csak álltak az eltakaríthatatlan romok előtt és ki-ki a maga módján nézett szembe a megváltoztathatatlannal, mely súlyos fájdalomként telepedett vállainkra. Ebben a nagy zűrzavarban homályos jelek formájában fel-fel derengett egy gondolat, egyfajta tettvágy arra vonatkozóan, hogy e hatalmas Omega életmű nem kophat el, ápolni kéne, hogy ne hulljon a feledés értelmetlenségébe. De mit tehet a kis ember, ha egy ilyen rendkívüli súly alá akar állni, tapasztalatlan tudatlanságában, mikor roppan össze, mikor ejtik kétségbe félelmei, szembe tud e nézni az előtte kitáruló világ kiszámíthatatlanságával, esetleges bántalmazásával?
Hát nem egykönnyen.
De a Lélek nem nyugszik, nem tud nyugodni amikor az élet, jeleket tesz és az éles emlékeken keresztül a tompa szellem is kénytelen mozdulni, riadtan körülnézni, óvatosan vaksin tapogatózni, akár egy letaglózó váratlan, lesújtó mellőzöttség kirekesztettség érzése mellett is. Ezzel rossz volt szembenézni, pedig szíved lelked beleadtad, nem a baksis reménye hajtott, hanem a jelenlét öröme, alkotni az alkotók mellett. Történnek ilyesmik………ennek ellenére úgy érzem minden elvárás nélkül, tisztelettel búcsúztam el az Omega együttestől, egy vasárnapi napon: Őriszentpéteren.
Amikor a zsibbadt tompa zavar oszlik és már nem egyedül állsz a teher alatt akkor elkezdődik az alkotómunka, az eredeti alkotás rekonstruálása, mely nem kis feladat ha azt akarod, hogy az eredmény ne gyengítse az eredeti alkotást, de legalább megpróbálja újra a színpadra varázsolni azt a hangulatot…. ami persze lehetetlen. De valami szerethető azért lehet belőle. Legalább egy kis töredéket visszaadni sallang mentes tisztelettel abból a szeretetből, támogatásból, amit Meckytől kaptam, s amit az Omega a közönségnek az évtizedek alatt adott. Amikor kis lépésenként haladsz előre újabb alkotók is rád köszönnek, akár a múltból és segítenek tovább haladni az úton, hogy a project színpadra kerűlhessen.
Köszönet a Gammapolis zenekar tagjainak a kitartó, áldozatos szorgalmáért, munkájáért!
A közeljövőben sok storyt és élményt fogok megosztani Veletek, remélem igény lesz rá, és szeretnénk vidámságot, mosolyt varázsolni az arcotokra a sok szomorúság után.
Szeretettel és tisztelettel: Levi
